gorogszena.hu kezdőlap görögszénamag, görögszéna kapszula rendelhető olcsó ár görgszéna mag - kapszula lepkeszeg mag fenugreek növényről mindentgörögszénamag görögszéna kapszula tejelválasztás fokozó vércukor csökkentőgörögszéna felhasználás - használatolcsó ár görögszéna mag kapszula rendelésgörögszénamag görögszéna kapszula legolcsóbb nálunk mell növesztőgörögszéna mag - kapszula rendelés, alacsony ár légúti betegség gyomor bántalmak

Cukorbetegség / Diabétesz

Szoptatás / Tejelválasztás növelés

Sport / Testépítés

Szépségáplás

Gasztronómia

Elkészítés / Adagolás

     
 

 

A görögszénamag az egyik legértékesebb glükóz metabolizmust szabályozó gyógynövény, ezáltal számos módon hatásosnak bizonyul a II. típusú diabétesz megelőzésében és kezelésében. A görögszéna lecsökkenti a sejtes inzulin rezisztenciát és szabályozza a vércukor homeosztázist (alkalmazkodó képességét a változó környezethez). A vizsgálatok azt mutatták, hogy a II. típusú diabéteszes betegeknél csökkentette a vércukorszintet. A görögszéna számos fontos antioxidáns szintjét emeli, és ezzel egy időben lecsökkenti a cukorbetegséggel kapcsolatos káros vérzsírok oxidációját. Ráadásként a görögszéna magja nagyon gazdag olyan rostban, amely szabályozza az étkezések utáni vércukorszintet azáltal, hogy késlelteti a cukor felszívódását a belekben. Ez a nyálkás rost azt is akadályozza, hogy a belekből koleszterin és zsír szívódjon fel, így védelmet nyújt a szívbetegségek és az elhízás ellen.

Forrás: http://magazin.cukorbetegeknek.hu

 

A cukorbetegségről általában:


A cukorbetegség (magyarul: édes vizelés) a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, mely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait.
Cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek. A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, sok vizet vive magával, innen a betegség neve. Az inzulinhatás csökkenése vagy hiánya kialakulhat inzulinhiány vagy inzulinrezisztencia miatt. Ilyenkor ugyanakkora inzulinhatáshoz magasabb inzulinszintre van szükség.
A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség akkor áll fenn, ha az éhgyomri vércukorérték ismételten 7,0 mmol/l vagy magasabb, és/vagy a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb. Ha az éhgyomorra mért vércukor 6,1 - 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezzük. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 - 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia. Ez a két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel, bár már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek. Az ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására.

A diabétesz típusai okok szerint:

1-es típusú cukorbetegség: a betegség oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.

2-es típusú cukorbetegség: a betegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása okoz. A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az inzulinrezisztenciához képest, ekkor alakul ki csökkent glukóz-tolerancia, majd diabetes. A vércukoreltérések mellett jellemző erre a betegségre a magas vérnyomás és a magas vérzsírszint (koleszterin és triglicerid) is, melyek együttesen az érelmeszesedés kialakulását gyorsítják. A kezelés során az inzulinrezisztencia csökkentése az elsődleges cél. Alapvető az életmód szerepe, a gyógyszeres kezelés csak másodlagos.

 

Tünetek:

  • megemelkedett szomjúságérzet
  • gyakori vizeletürítés
  • megnövekedett étvágy
  • fáradságérzet
  • ingerlékenység
  • látásromlás
  • betegségek gyógyulása lelassul
  • fertőzések gyakori kialakulása
  • végtagzsibbadás
  • szexuális problémák

 

Fokozott folyadékvesztés: A vizeletbe kiválasztódó cukor nagy mennyiségű folyadékot köt meg, vizelethajtóként működik. A betegek napi 4-5 - esetleg még több - litert vizelnek, ennek megfelelően sok folyadékot fogyasztanak. A viszonylag hirtelen kialakuló cukorbetegségnek ez lehet az egyik első tünete. Anyagcsere-zavarok: Inzulinhatás híján a sejtek a szőlőcukrot nem képesek felvenni, emiatt lesz magas a vér cukortartalma, miközben a sejtek valójában éheznek. A beteg sokat eszik, mégis lefogy. A zsírok lebontása csak cukor jelenlétében teljes, anélkül acetonná, acetecetsavvá alakulnak. Emiatt a beteg lehelete acetonszagú. Ezek az anyagcseretermékek savanyúak, felszaporodásuk esetén a szervezet vegyhatása is eltolódik, ami hányingert, hányást, szapora, erőltetett légzést, súlyos esetben kómát okozhat.
Fertőzéshajlam. A szövetek cukortartalma kezeletlen betegségben megnő, ez táptalajul szolgál baktériumoknak, gombáknak, miközben az immunrendszeri falósejtek funkciója károsodik, gyakoriak a gombás bőr- és nyálkahártya-fertőzések, illetve az ezek talaján kialakuló bakteriális fertőzések.

Szövődmények: 2-es típusú cukorbetegségben a vércukorszint lassan emelkedik, az előbb említett tünetek ritkán alakulnak ki, gyakran csak a késői szövődmények alapján derül ki a betegség. A tartósan magasabb vércukorszint a szervezet különböző fehérjéit károsítja.

Forrás: házipatika.hu


Vércukorszint-csökkentő növények


Nemzetközi becslések szerint a világon ma a cukorbetegek száma kb. 160 millió, és számuk az előrejelzések szerint a következő 20 évben 300 millióra emelkedhet. A betegeknek kb. 90%-a úgynevezett II. típusú, nem inzulindependens diabéteszben szenved. A betegség szekunder következményei súlyosak: érelmeszesedés, szív- és keringési bántalmak, vese- és látóideg-károsodás. Ezek jelentősen rontják a betegek életminőségét, és hatalmas szociális és gazdasági terhet jelentenek a fejlett világ egészében. Bár a népies orvoslás szintjén, sőt gyakran az irodalmi forrásokban sem mindig tesznek különbséget a diabétesz típusok között, munkánkban csak a felnőttkori, nem-inzulindependens, ún. II. típusú diabétesszel foglalkozunk.

A kollégáktól érkezett kérdésre adott korábbi válaszunkban szó volt arról, hogy a népgyógyászatban a diabétesz kezelésére alkalmazott növényi szerek száma nagy. Minden kontinensen ismertek olyan növények, amelyeket a laikus orvoslás erre a célra alkalmaz. Egy részüket a tradicionális orvoslási rendszerek is átvették. Talán még népesebb azoknak a teakeverékeknek a száma, amelyeket ezekből a növényi anyagokból korábbi idők népgyógyászai, sőt orvosai és gyógyszerészei állítottak össze a világ minden részén, így hazánkban is. Számtalan, szakemberektől és anonim szerzőktől származó, régi keletű és új összetétel, „biztos recept” szerepel gyógynövényes szakkönyvekben és a fitoterápiával foglalkozó írott és elektronikus irodalomban. Új jelenség, hogy eddig nálunk ismeretlen, egzotikus növények és termékeik kerülnek ismertetésre és jelennek meg a kínálatban alkalmazási ajánlatokkal. Ezekben az ismertetésekben a termékek eredete, pontos összetétele, termékminősítési státusza rendszerint pontatlan, hiányos. A vércukorszint-csökkentők hatásának vizsgálatára évtizedek óta viszonylag egyszerű, könnyen kivitelezhető farmakológiai módszerek (pl. az alloxán- és sztreptozicin-indukált experimentális diabéteszes patkánymodell) állnak rendelkezésre. Ezek segítségével nagyon sok növény ez irányú hatását vizsgálták, ellenőrizték különböző kísérletes modellekben. Az idevonatkozó irodalom rendkívül gazdag. Az „ígéretes” növények egy részét humán kísérletekben is megvizsgálták.

Ma már a vércukorszint mérése egyre inkább rutin, olcsó, „do-it-yourself” technikává válik, amelyet kevés gyakorlással bárki elvégezhet akár otthon is. Ennek ellenére, a gyógyszerkutató farmakológusok és a diabetológusok többségi véleménye szerint a diabétesz kezelésében nincs helye a kísérletezésnek, kétes terápiás értékű, ezáltal potenciális rizikót jelentő növényi mono- vagy kombinációs teáknak. A hivatalos farmakológia és a korszerű elvekre épülő fitoterápia alapmunkáiból, tan- és kézikönyveiből a „diabétesz-ellenes” gyógynövények, az ezekből készült teakeverékek, készítmények gyakorlatilag hiányoznak. Tulajdonképpen egy különös, fonák helyzet áll fenn. Az egyik oldalon sok olyan „jó hatású” gyógynövényről olvashatunk, találunk kísérletes, sőt klinikai adatokat, amelyekről a hagyomány, a tradicionális gyógyászati rendszerek és gyakran az orvosok is azt állítják, hogy fogyasztásukkal eredményesen csökkenthető a vércukorszint, sőt a vérkoleszterin szint is. A mai napig gyakoriak a fitoterápiával, növénykémiával és a növényi szerekkel foglalkozó tudományos fórumokon is a pozitív kutatási eredményekről szóló beszámolók. Még gyakoribbak a különböző magazinokban és a világhálón megjelenő ismertetések, amelyek azt sugallják, hogy a diabétesz (a II. típusú, vagy mindkét formája) tulajdonképpen eredményesen kezelhető lenne különféle növényekkel, amelyeket a világ más részein (többnyire távoli kontinenseken) már régóta „szenzációs eredménnyel alkalmaznak, forgalmaznak”. Az „indokolatlanul szigorú magyar engedélyező hatóság azonban a hazai szabályos alkalmazást meggátolja azzal, hogy azt egyre újabb bizonylatok benyújtásához köti” . Ettől függetlenül a termékajánlat és a termékforgalmazás töretlenül folytatódik, egyre változatosabb termékekkel. A diabéteszes betegek száma magas, érdeklődésük a „természetes gyógyszerek” iránt jelentős. Ezt a forgalmazók a médián keresztül egyre újabb „abszolút biztos” szerek ajánlásával táplálják. A másik oldalon viszont az tapasztalható, hogy egyetlen ilyen növény sem vált a diabétesz kezelésére hivatalosan engedélyezett gyógyszerré a fejlett világban. Ezek szerint azt mondhatjuk, hogy egy olyan terület iránt mutatkozik folyamatos tudományos érdeklődés, folyik intenzív experimentális és klinikai munka, amellyel kapcsolatban az ipari finanszírozás és a hatósági szakemberek feltehetően szkeptikusak, nem várnak a mai terápiás gyakorlatban használható szereket.

 

Etnobotanikai gyűjtések és farmakológiai szűrővizsgálatok


Az elmúlt tíz év során több olyan etnofarmakológiai jellegű közlemény jelent meg, amely valamelyik kontinensen, egy-egy nagyobb országban vagy egy adott kultúrkörben cukorbetegség esetén alkalmazott növényeket regisztrálja, illetve kísérletes farmakológiai szűrővizsgálattal ellenőrzi és rangsorolja. Előbbire példaként megemlítjük Neuwinger farmakobotanikai tanulmányát, amely a közép- és nyugat-afrikai gyógyászatban alkalmazott 124 növényfajt tárgyal. India túlnyomórészt vegetáriánus lakosságával és fejlett tradicionális gyógyászati rendszereivel ebben a vonatkozásban is gazdag tárháza a felhalmozott tradicionális ismeretanyagnak. Az Indiában alkalmazott növényekkel több jelentős farmakológiai szűrést végeztek. A tanulmányok többsége az ayurvédikus orvoslásban alkalmazott szerekkel foglalkozik. Grover és munkatársai 2002-ben irodalmi elemzést végeztek az Indiában népszerű antidiabetikus növényekről. A vizsgált 45 növény és növényi termék közül 19-et emeltek ki hatékonyságuk és vizsgáltságuk alapján (1.táblázat).

2003- ban Kar és munkatársai 30 olyan növény vércukorszint csökkentő hatását vizsgálták, amelyeket az Ayurveda, Unani és Siddha orvoslásban alkalmaznak. 24 faj etanolos kivonata bizonyult egyértelműen hatékonynak (táblázat). Látható, hogy a két tanulmányban szereplő növények közel 50%-a megegyezik, és ezeknek a fajoknak jelentős hányada bizonyult hatékonynak klinikai vizsgálatokban is. Úgy véljük, egy dolog feltétlenül figyelmet érdemel. A tradicionális alkalmazás alapján kiválasztott 30-ból az egyértelműen aktív 24 növényfaj (80%) nagyon magas arány. A gazdag indiai és külföldi irodalomból megállapítható, hogy a szerzők által vizsgált fajok jelentős részét más kutatók is vizsgálták és egy részüket humán relációban is hatékonynak találták. Ilyenek a Coccinia indica, Gymnema sylvestre, Pterocarpus marsupium, Trigonella foenum-graecum, Momordica charantia, Ficus fajok, Ocimum sanctum.

Ezek tekinthetők az indiai tradicionális diabétesz prevencióban és - kezelésben alkalmazott legrészletesebben vizsgált növényeknek. Lemus és munkatársai a chilei népies orvoslásban alkalmazott négy növény (Bauhinia candicans, Galega officinalis, Morus alba és Rubus ulmifolius) hatását vizsgálták. Közülük a Bauhinia candicans és a Rubus ulmifolius mutatkozott a leghatékonyabbnak. Feltűnő, hogy a Galega officinalist (kecskeruta) Dél-Amerikában is ugyanarra a célra alkalmazza a hagyományos orvoslás, mint Európában, de nem ezt találták a chilei szerzők a leghatékonyabbnak. Az viszont meglepő, hogy az utóbbi időben nálunk erőteljesen reklámozott pasuchacat (Geranium dielsianum), egyáltalán nem említik sem a chilei szerzők, sem a PubMed adatbázis az utóbbi tíz évben komolyan vizsgált latinamerikai növények, növényi szerek között. Számos hasonló, de kevésbé jelentős értékelés jelent meg sok más országból (Marokkó, Pakisztán, Észak-Európa stb.), ezek azonban kevés újdonságot tartalmaznak. A fenti néhány példa jól mutatja a népgyógyászatban alkalmazott szerek sokféleségét és kitűnő bizonyíték a sok évszázados empirikus kiválasztás megbízhatóságára és hatékonyságára. Rámutat a hivatkozott, reklámozott terápiás értékek és a rendelkezésre álló bizonyítékok közötti ellentmondásokra. Jelzi továbbá a terápia számára még messze ki nem aknázott gyógyszerfejlesztési lehetőségeket és a fő problémákat, akadályokat is.

 

A Kar és munkatársai által hatásosnak értékelt 24 növény csökkenő hatáserősség szerint

A Grover és munkatársai által hatásosnak talált 19 növény betűrendben

1. Coccinia indica*                 
2. Tragia involucrata    
3. Gymnema sylvestre 
4. Pterocarpus marsupium
5. Trigonella foenum-graecum
6. Moringa involucrata
7. Eugenia jambolana
8. Tinospora cordifolia
9. Swertia chirayita
10. Momordica charantia
11. Ficus glomerata
12. Ficus benghalensis
13. Vinca rosea
14. Premna integrifolia
15. Mucuna pruriens
16. Terminalia bellirica
17. Sesbenia aegyptiaca
18. Azadirachta indica

19. Dendrocalamus hamiltonii
20. Zingiber officinale
21. Aegle marmelos
22. Cinnamomum tamala
23. Trichosanthes cucumerina
24. Ocimum sanctum

Allium cepa  
Allium sativum
Aloe vera
Brassica juncea
Cajanus cajan
Caesalpinia bonducella
Coccinia indica
Eugenia jambolana
Ficus bengalensis
Gymnema sylvestre
Momordica charantia
Mucuna pruriens
Murraya koenigii
Ocimum sanctum
Pterocarpus marsupium
Sizygium cumini
Swertia chirayita
Tinospora cordifolia
Trigonella foenum-graecum

1. táblázat: Vércukorszint - csökkentő hatású indiai gyógynövények

 

Egy gyógyszerjelölt aminosav, a (2S,3R,4S) 4-hidroxi-izoleucin.

A görögszénamag szabad aminosavjai különlegesek; az összetétel mintegy 80–90%-át egyetlen anyag, a 4-hidroxi-izoleucin adja. Úgy tűnik, hogy ez az anyag a Trigonella foenum-graecum magján kívül nem fordul elő érdemleges mennyiségben más növényekben vagy az állatvilágban. Kémiai szerkezete sem mindennapi: a négy szénatomos aminosav molekulának nem kevesebb, mint három szénatomja királis. A drogban két 4-hidroxi-izoleucin sztereomer van jelen; a főkomponenst (kb. 90%) a 2S,3R,4R izomer adja, a mellékkomponens 2R,3R,4S konfigurációjú. A 4-hidroxi-izoleucin felfedezésének története érdekes, váratlan fordulatokkal teli. A vele kapcsolatos kémiai és farmakológiai kutatás új típusú gyógyszerek lehetőségével kecsegtet, és sok szempontból rámutat a gyógynövények valós értékeinek felderítésében jelentkező nehézségekre.

Ezért röviden összefoglaljuk. A nyolcvanas évek elejétől kezdve több munka is arról számolt be, hogy bár a görögszénamag vércukorszint- csökkentő hatása (in vitro és in vivo) főleg a galaktomannán-típusú poliszacharid-frakciónak köszönhető, a drogból készített alkoholos és vizes-alkoholos kivonatoknak is van mérhető hatása. Márpedig ezek nem tartalmaznak galaktomannánt. Egy francia farmakológus csoport 1986-ban közölte, hogy a drogból készített összkivonat frakcionálásakor a vizes-alkoholban oldódó, poliszacharid mentes anyagkeverék is hatásos. A hatást kifejtő anyagokat keresve megállapították, hogy a keverékben tetemes mennyiségben van jelen egy aminosavként viselkedő anyag. A droggal kapcsolatban korábban közölt növénykémiai eredményeket áttekintve kiderült, hogy ez az anyag valószínűleg már ismert: a Londoni Egyetem Botanikai Intézetében Fowden és csoportja 1973-ban már leírt a görögszénamagból egy szokatlan aminosavat, a 4- hidroxi-izoleucint.

Ennek az aminosavnak a taxonómiai értékén kívül nem tulajdonítottak jelentőséget. Hangsúlyozni kell, hogy ez az aminosav  0,1–0,5%-ban, tehát farmakológiai szempontból is jelentős mennyiségben van jelen a magdrogban. A főkomponens sztereokémiai vizsgálatát és a két természetes származék pontos térszerkezetét csak 1989-ben határozták meg Alcock és munkatársai. Az említett francia munkacsoport 1984-től kezdve közlemények sorában számolt be egy gyorsan szélesedő szintetikus kémiai és farmakológiai program eredményeiről. Nagyon korán felismerték, hogy a 4-hidroxi-izoleucin egy olyan hatékony és specifikus inzulinszekréciót kiváltó/ fokozó anyag, amely a nem-inzulindependens diabétesz terápiájában teljesen új lehetőséget jelenthet. Ma már a francia gyógyszeripar részvételével a sztereokontrollált szintézissel előállított 4-hidroxi-izoleucin és több gyógyszerjelölt származék vizsgálata folyik.

A lepkeszegmag története kísértetiesen emlékeztet a kecskeruta–galegin–metformin és az eperfa–1–dezoxinojirimicin antidiabetikus hatású iminocukrok esetére, melyek során egy tradicionálisan alkalmazott gyógynövény több évtizedes kémiai és farmakológiai vizsgálata természetes vegyültek megismeréséhez, addig ismeretlen hatásmechanizmusú vércukorszint-csökkentőkhöz, ezáltal új antidiabetikus hatású gyógyszerek felfedezéséhez vezetett. Azt, hogy a 4-hidroxi-izoleucin is gyógyszerré válik-e, az elkövetkező néhány év kutatási eredményei fogják megmutatni.

 

Tartalomanyag Görögszénamag:
Poliszacharid (galaktomannán):                      25–45%
Protein:                                                           25–30%
4-hidroxi-izoleucin:                                       0,1–0,5%
Szterolok:                                                       kb. 20 szterol,
Szaponinok:                                                    2–3% szteroid
Flavonoidok:                                                   flavon-C-glikozidok
Illóolaj, aromaanyag:                                       van

 

A Görögszéna (Lepkeszegmag) vércukorszint csökkentő hatása


A rendelkezésre álló bőséges preklinikai és klinikai adatokalapján a lepkeszegmag (görögszénamag) egyike a legtöbbet kutatott tradicionális növényi vércukorszint csökkentőknek. Az előző bekezdésben, már beszámoltunk a hatóanyagokra irányuló legújabb fejleményről, a 4-hidroxi-izoleucin, mint szelektív inzulinszekreciót kiváltó és a szöveti inzulinrezisztenciát javító anyag felfedezéséről is. Ma elsősorban a droggal kapcsolatos klinikai bizonyítékok szaporodnak, ezek jó összefoglalóját adja 2003-ig Yeh és munkacsoportja, Mathern, és a drogról készült EVSz és AltMedex monográfia. A megerősítő vizsgálatok azóta is folytatódnak, egyre gyakrabban már feldolgozott készítményekre vonatkoznak (lásd 1. ábrát), és nemcsak a vércukorszintre, hanem a korábban is gyakran vizsgált koleszterolszint-csökkentésre is kiterjednek. Az 1. ábra három különböző szerkezeti típusú növényi poliszacharid (úgynevezett élelmi rost), a zabkorpa, az egyiptomi útifű maghéj és egy iparilag előállított görögszénamag galaktomannán koncentrátum (két dózisban) vércukorszint-csökkentő hatását mutatja be.

Görögszéna mag glaktomannan koncentrátum

1.ábra: A görögszénamag galaktomannán-koncentrátum vércukorszint-csökkentõ hatásának összehasonlító klinikai vizsgálata

 Látható, hogy a kontrollként használt zabkorpával szemben az útifűmag csak minimális csökkenést produkált, ugyanakkor a görögszénamag koncentrátum hatékonyan, dózisfüggően csökkentette és kismértékben késleltette az étkezést követő maximális vércukorszintet. Kísérletes bizonyítást nyert, hogy enzimes emésztéssel szemben a görögszénamag poliszacharidja a ellenálló, és a leginkább marad szerkezetileg érintetlen az emésztőcsatornában. Ez kedvezően befolyásolja vízkötő és a cukorfelszívódást gátló képességét. Az alkalmazott magas adagolás (4–8 g egyszeri dózis) részben magyarázza azt, hogy ezek a poliszacharidok elsősorban étrendi, diétás szerepet játszhatnak és kevésbé alkalmasak önmagukban antidiabetikus gyógyszerként. A görögszéna esetében viszont már említést nyert az, hogy a vércukorszint-csökkentő hatás összetett, abban a galaktomannán mellett az eltérő hatásmechanizmusú és lényegesen hatékonyabb 4-hidroxi-izoleucin is szerepet játszik. Ez az anyag szintén vízoldékony, de a poliszacharid tisztításakor eltávolítják, így magyarázható az, hogy a drog a farmakológiai vizsgálati módszertől függően hatékonyabb lehet, mint a tisztított poliszacharid.

Az előző bekezdésben hivatkozott francia kutatócsoport, amely a 4-hidroxi-izoleucin jelentős hatását az inzulinszekrécióra az irodalomban először leírta, 1984 és 1995 között érdekes bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy a lepkeszegmag (görögszénmag) szteroid szaponinjai 12,5 mg/300 g testsúly adagolásban normál és diabetikus patkányok szérum összkoleszterin-szintjét csökkentik, ugyanakkor jelentősen fokozzák az állatok táplálékfelvételét és táplálkozási aktivitását. Ezek az eredmények nemcsak a lepkeszegmag hatásainak értelmezésében jelentettek fontos előrelépést, de újdonság értékű a növényi szteroid szaponinok terápiás értékének tisztázása tekintetében is. A lepkeszegmag poliszacharidjának nyálkahártyavédő, gasztroprotektív hatása már bizonyított. A vizsgálatok közvetve alátámasztják a drog tradicionális használatát felsőlégúti gyulladásra, és valószínűsítik a másik két galaktomannánt tartalmazó magdrog alkalmazhatóságát is hasonló célokra. A lepkeszegmag ősi használata étvágyfokozó és roboráló, ételízesítő fűszerként látszólag ellentmond annak a ténynek, hogy újabban gyakran találkozunk a droggal a divatossá vált fogyasztó, elhízás elleni készítményekben.

Ebben szintén lényeges szerepet játszik a dózis és az alkalmazás módja is. Ételízesítő, étvágyjavító fűszerként erős aromája miatt, rendszerint kis mennyiségben, olajban enyhén megpörkölve alkalmazzák. Az aromának és a kesernyés íznek fontos szerepe van ebben. A fogyasztó készítményekben viszont főleg a poliszacharid-tartalmú koncentrátumokat alkalmazzák, jóval magasabb adagokban. Ezek duzzadóképességük révén teltségérzetet okoznak, csökkenthetik az étvágyat, a táplálékfelvételt, s valószínűsíthető a fogyasztó hatásuk. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a vonatkozó humán vizsgálatok eredményei ellentmondásosak, nem támasztják alá meggyőző módon ezt a feltevést. Pittler és Ernst 2004-ben közölt összefoglaló elemzése kétségbe vonja az ilyen poliszacharidokat tartalmazó drogok, sőt kevés kivétellel valamennyi gyógynövény-alapú fogyasztó „csodaszer” hatékonyságát, alkalmasságát fogyókúra céljára. A feltételezett „roboráló” szerként való alkalmazással kapcsolatban a múlt évben Ruby és munkatársai érdekes eredményeket közöltek.

Kerékpározó sportolóknak a fizikai terhelést követően 4-hidroxi-izoleucinban dúsított (min. 40%) extraktumot glükózzal együtt adagolva megnövekedett glikogén újraszintézist tapasztaltak a versenyzők izomzatában .(Lásd: felhasználás/sportolók) Külön említést érdemel a lepkeszegmag és a guármagliszt hagyományos alkalmazása az anyatejszekréció serkentésére (Lásd: Felhasználás/ Tejelválasztás).

Ez a tradíció ma is él Indiában (Ayurvéda gyógyászat) és Kínában (kínai tradicionális orvoslás), de évszázadok óta ismert a világ más részein, fejlett és fejlődő országokban, sőt nálunk is. A terjedő reformélelmezéssel, étrendkiegészítő-alkalmazással erre a célra ma elsősorban a lepkeszegmagot, illetve extraktumait ajánlják egyedül, vagy más gyógynövény-koncentrátumokkal keverve. Azt már korábban is említettük, hogy a vércukorszintet csökkentő növények többségével kapcsolatban találunk arra vonatkozó utalást, hogy az anyatej-elválasztást is fokozni képesek. Több ilyen gyógynövényt alkalmaznak tradicionális háziszerként a világ különböző részein. Annál meglepőbb, hogy milyen kevés figyelmet kap ez a nagy hagyománnyal rendelkező alkalmazás a gyógyszerfejlesztésben. Tiran joggal hívja fel a figyelmet a szükséges gyógyszerbiztonsági vizsgálatok hiányára, és azért óvatosságra inti a drogot erre a célra alkalmazókat.

Forrás: Dr. Szendrei Kálmán és dr. Rédei Dóra


Vércukorszint-csökkentõ növények – a gyógynövénykutatás elhanyagolt területe?


A lepkeszegmagról, a guárbabról és a szentjánoskenyérfa magjáról gyógyszerészeknek I.rész.


A lepkeszegmagról, a guárbabról és a szentjánoskenyérfa magjáról gyógyszerészeknek II.rész.


A Tanulmányok letölthetők pdf formátumban.

További tanulmányok:

Dose-dependent effects of Fenugreek composite in Diabetes
with dislipidaemia. / Published: Internet Journal of Food Safety, Vol.8, 2006, p. 49-55

The Effect of Fenugreek 4-Hydroxyisoleucine on Liver Function Biomarkers and Glucose in Diabetic and Fructose-fed Rats. // Published online 4 August 2008

The Postprandial Hypoglycemic Activity of Fenugreek Seed and Seeds’ Extract in Type 2 Diabetics: A Pilot Study. / Published online: 29 January, 2009

 

Az oldal tetejére

 
     
Kezdőoldal | Rólunk | Görögszénáról | Felhasználás | Termékeink | Rendelés | Kapcsolat
© Trigonella Med Kft. 9200 Mosonmagyaróvár Kadocsa Gyula u. 25 Fax: +3696/213-929 E-mail: info@gorogszena.hu Copyright ©